|
Miklós Ákos Márton - 2007
Hová ültessünk pálmát Magyarországon?
-Avagy egy kis gyakorlati klimatológia-
Újabban egyre többen szeretnének kertjükbe különleges megjelenésű, korlátozottan télálló egzotikus növényeket ültetni. Azonban még egy ilyen viszonylag kis területű országot is jelentős hőmérsékleti különbségek jellemeznek a növények számára kritikus időszakokban. E cikk és a mellékelt térkép egyfajta útmutatóként próbál segítséget nyújtani a fagytűrő pálmák, jukkák és egyéb örökzöld egzóták nevelésének területi korlátainak ismeretéhez.
A különleges növények egyre nagyobb választékban szerezhetőek be, amelyek közül sok csak egy bizonyos hőmérsékleti minimumig fagytűrő, míg mások télen teljesen szárazon tartva a nálunk előforduló legnagyobb hidegeket is kibírják, ilyen sok törzses jukka, illetve a fagytűrő kaktuszok széles választéka. A fagytűrő pálmák sikeres telelésének feltétele azonban a szívlevél téli csapadéktól való védelme és a minél alacsonyabb páratartalom mellett a hőmérséklet kritikus értéket nem meghaladó értéke. A jó fagytűrés nem feltétlenül jelent télállóságot: teljesen télállónak csak az a növény nevezhető, amely károsodás nélkül átvészeli leghidegebb hőmérsékleti minimumú és egyben legcsapadékosabb teleinket. A továbbiakban ismertetésre kerülnek Magyarország mezoklimatikus és főként mikroklimatikus jellemzői, azonban egy megfelelő takarással és odafigyeléssel, esetleg vészfűtéssel mi is teremthetünk növényeink számára megfelelő környezetet a kevésbé ideális területeken, amely az utóbbi 20 év adatai alapján még a Trachycarpus fortunei pálma esetében is az ország területének 90-95 %-át jelenti.
Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma (United States Department of Agriculture - USDA) télállósági zónákat vezetett be egy adott terület átlagos téli abszolút minimumhőmérsékleteinek jellemzéséhez. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy egy növénynek egy átlagos évben ilyen hőmérsékleti értéket kell elviselnie károsodás nélkül. A zónák a leghidegebb 1. számútól a legenyhébb minimumú 11.-ig terjednek, az 1. zóna -50 Fahrenheit fok (F) /-45,6 C-nál is hidegebb minimumot jelent, míg a 11. zóna 40 F /4,5 C-nál is enyhébb területet jelöl. Egy zóna 10 F /5,5 C fokos terjedelmet jelöl, mivel még ez is viszonylag széles skála, ezért a köztes zónákat 'a' és 'b' zónákra osztották, melyek közül az 'a' jelű jelenti a hidegebbet. Már Európa több országában, így Magyarországon is számos kertészet ad ki az USDA zónák szerint osztályozott növénykatalógusokat. Nagy hátránya viszont a zónák szerinti felosztásnak, hogy egy terület éghajlatának csak egyetlen jellemzőjét adja meg: Izland partvidéke sokhelyütt a 7 b zónába sorolható Magyarország egy részéhez hasonlóan, Norvégia déli partvidéke a 9 a-ba (!) míg az USA déli területinek nagy része szintén a 7 b.-be, ahol viszont általában csak ritkán és csupán néhány órára zuhan a hőmérséklet a jelzett tartományba. Tehát a zónabesorolás semmit nem árul el a terület évi középhőmérsékletéről, a napfénytartamról, a fagyos időszakok hosszáról, a hótakarós, a fagyos és a téli napok számáról. Az Egyesült Államok sűrű meteorológiai mérőhálózattal és több évtizedre visszamenő adatsorokkal rendelkezik, ezért igen részletes zónatérkép készült az ország területéről. Magyarországon azonban sajnos csak néhány állomáson rögzítik sok évtizede a hőmérsékletet és ezen állomások nagy részének fekvése sem jellemzi egy nagyobb régió átlagos mezoklímáját.
 Magyarország USDA-zónatérképe 1973-2007-es adatok alapján, a kisugárzási hőmérsékleti inverziót és fagylefolyást figyelembevéve.
Különösen fontos a mikroklíma fogalma. A leghidegebb téli minimumok szinte kivétel nélkül egy hidegbetörés után nyugalomba jutott, száraz levegő jelenlétekor fordulnak elő. Bizonyára a hétköznapokban is tapasztaltuk, hogy akár a vízhez hasonlóan a hideg levegő sűrűbb, nehezebb, ezért a gravitáció hatására a légoszlop legalján helyezkedik el a leghidegebb levegő. A légréteg melegedése a nappali besugárzás hatására viszont a Föld felszíne felől történik, mivel a sűrűbb közeg, vagyis a szilárd felszín és a sűrűbb levegő a napsugárzás hatására hamarabb felmelegszik. Ez a magyarázata annak, hogy nappal a felszínközeli, vagyis az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú területek produkálják a legmagasabb hőmérsékleti maximumokat. Azonban a naplementétől a napfelkelte utánig terjedő időszakban a troposzféra kihűlése megy végbe.
Ez azt jelenti, hogy a leghidegebb levegő a legmélyebbre süllyed. A troposzférában ezért a hőmérséklet napi járásában a legnagyobb szélsőség a felszínen, a mélyen fekvő területeken jellemző. Felfelé haladva a napi középhőmérséklet folyamatosan csökken, azonban a napi hőingás is. A fenti tényezők legtökéletesebben a szél átkeverő hatásától és a felhőzet kisugárzást akadályozó hatásától mentes, tehát szélcsendes, derült hajnalokon jellemzőek. Ilyenkor megfigyelhető, hogy a légoszlop aljától a minimumhőmérséklet felfelé emelkedik, majd lassan ismét csökken. Ezt nevezzük kisugárzási hőmérsékleti inverziónak. Ezért tehát a legenyhébb minimumok nem a legmélyebben fekvő területeken fordulnak elő. Ez magyarázza, hogy az Alföld hőmérsékleti minimumai sokszor a Kékes értékeinél is hidegebbek, míg a nappali csúcs általában kb. 10 C fokkal magasabb az előbbi területen. Az inverzió a napi középhőmérséklet alakulásában is jelentős szerepet játszik. A nappali felmelegedés egy alacsonyabb értékről indul a mélyebben fekvő területeken, míg a besugárzás hatására rövid időre magasabb értéken tetőzik, mint a terület feletti néhányszáz méteres légréteg hőmérséklete. A maximum elérése után ismét fordított helyzet áll elő. Így az inverziós helyzet fennállása esetén a napi középhőmérséklet sem a legalacsonyabban fekvő területeken a legmagasabb.
A fentebb részletezett jelenség értelemszerűen a relatív tengerszint feletti magasság függvénye. Tehát a legmagasabb minimumhőmérséklet és a legmagasabb napi középhőmérséklet a legalacsonyabban fekvő terület fölötti légréteg bizonyos magasságában jellemző. Magyarország 100-130 m-es síkságai esetén ez a magasság 200-350 m körüli. Tehát a legenyhébb minimumokra és a legmagasabb napi középhőmérsékletekre az ebben a magasságban lévő, környezetükből kiemelkedő dombokon számíthatunk. A leghidegebbre pedig a legmagasabban fekvő területek legalacsonyabban fekvő völgyeiben, medencéiben, mivel ezeken a területeken már a nappali maximum is alacsonyabban alakul, a leghidegebb levegő pedig az adott terep legmélyebb területeire süllyed. Mégrosszabb, ha ezen területeknek rossz a "lefolyása" a mélyebben fekvő tágasabb síkságokra, így a leghidegebb levegő "megüli" a völgyet.
Ennél is rosszabb, ha ez köddel is párosul, ez a következő nappali felmelegedést is akadályozza, így a hideg levegő mintegy konzerválódik, megreked. Az ilyen területeket nevezzük fagyzugoknak. Szélsőséges fagyzugokra hazai példa Zabar, az Északi-középhegység völgyei, de az ország területén bárhol előfordulnak kisebb-nagyobb fagyzugok a relatív szintkülönbségtől és a mélyedés területi kiterjedésétől függően. A legenyhébb minimumú és egyben a legjobb fagylefolyású területek a síkságból kiemelkedő domború felületű dombok déli kitettségű lejtői, mivel a nappali besugárzás szöge itt a legnagyobb, tehát az éjjeli lehűlés is egy magasabb értékről indul. A legtöbb besugárzást egy közepes lejtésű, kb 450 -os déli lejtő kapja (a síkság közvetlen sugárzásból jutó energiamennyiség évi 136%-át). Ezen mikroklimatikus jellemzőkból adódó különbségek egy észak-déli irányban kisebb kiterjedésű, zárt medence jellegű országban felülmúlják a mezoklímák, vagyis adott régiók klímájának különbségeit. Szélsőséges esetben az inverzió a minimumok 10-15 C fokos szóródását is eredményezheti az országban.
Ezért rendkívül fontos a mikroklíma fogalma. A domborzaton kívül emberi tényezők is befolyásolják a mikroklímát. A települések, nagyobb városok mindig melegebbek környezetüknél. A nagy beton-, aszfalt- és falfelületek a nappal akkumulált hőmennyiséget éjjel kisugározzák magukból, mérséklik a napi hőingást. A téli fűtés is nagyon fontos tényező, ráadásul ez értelemszerűen fordítottan arányos a léghőmérséklettel, minél hidegebb van, annál többet fűtünk. A városi hőszigetek is 5-12 C fokkal is enyhébbek lehetnek környezetüknél. Legjobb, ha az ideális fekvés egy városi hőszigetben valósul meg, erre legjobb példa Pécs esete, amely város ráadásul egy széles, mélyen fekvő síkság előtt, az ország déli-délnyugati részén található. A mikroklimatikus jellemzők mellett fontos tényező-Magyarország esetében kisebb részben- a földrajzi szélesség, valamint az óceánoktól, tengerektől való távolság. Európában a tél középhőmérséklete nem csak északról dél felé, hanem keletről nyugat felé is növekszik.
Tehát minél nyugatabbra és délebbre haladva a középhőmérséklet magasabb. Nyugatra előbb érkezhet meg egy időjárási front, délnyugatra egy mediterrán ciklon felhőzete, vagy előoldali meleg levegője, északkeletre viszont egy szibériai hidegbetörés, amely délnyugatra már szelídebb formában érkezhet. Azonban Magyarországon ennek túldimenzionálásával, az inverzió szerepének alábecslésével és egyes meteorológiai állomások mikroklímájának egész régióra való téves kivetítésével készültek az iskolai földrajzi atlaszokban is fellelhető középhőmérsékleti izoterma-térképek (januári középhőmérséklet, az utolsó tavaszi fagy átlagos határnapja). Ezek a térképek a növénytelepítés szempontjából is megtévesztők lehetnek, hiszen nem tartalmazzák a fagyzugokat és a magassággal csökkenő értékeket mutatnak.
Az alábbi USDA zónatérkép részben mégis ezen hiányos és nem teljesen objektív mérőállomások hálózatán alapszik. Igazán pontos térképet akkor lehetne készíteni, ha a legtöbb településről sok évtizedre visszamenőleg lennének hozzáférhető, feldolgozott adatok, és a legalacsonyabb értékek előfordulása idején ismeretekkel rendelkeznénk az adott nap, illetve hónap időjárási helyzeteiről, az inverzió, valamint a köd meglétéről. Ennek megfelelően lehetne kiszámolni, interpolálni egy ilyen térkép még mindig adathiányos területeit. A lenti térkép így legfeljebb csak támpontul szolgálhat. A térkép mellett érdemes megfigyelni az adott terület, a kertünk fekvését: dombon található? Nem két magaslat közötti völgyben fekszik, még ha éppen egy kisebb magaslaton is? Mekkora tengerszint feletti magasságon vagyunk és mekkora tengerszint feletti magasságúak, mekkora kiterjedésűek a környező mélyebb területek? Egy zárt medencét sokszor teljesen kitölthet a hidegebb levegő, amit csak erős légáramlás tud kisöpörni onnan. Ha egy ilyen kisebb medence "megtelik" hideg levegővel, a nagyobb magasságokba is "fölkúszik". Ez a jelenség a "hidegtó-hatás".
Milyen a kert lejtése, a ház elhelyezkedése? Korlátozottan fagytűrő növények ültetésekor ilyen szempontokat kell megfontolnunk. Ne ültessünk például pálmát olyan kőkerítés elé, amely fölött a terep folyamatosan emelkedik, hiszen ez akadályozza a fagylefolyást. Sokszor 5-8 C fokkal is hidegebb lehet a kerítés előtt, mint mögötte, különösen, ha északi lejtőről van szó. Ezek a mini-hidegtavak, vagy lokális fagyzugok. Ne ültessünk pálmát mélyedésekbe, ellenben déli házfal elé, sarokba sokkal inkább. Érdemes több digitális, vagy min-max hőmérővel mérni kertünk különböző pontjait (házfal mellett, kőteraszon, kert közepén, füvön, talajszintben). Megdöbbentő, 5-8 C fokos különbséget is tapasztalhatunk szélcsendes, derült hajnalokon! A hőmérséklet mérésekor rendszeresen hasonlítsuk össze mért értékeinket például a pécsi, nagykanizsai, szegedi hivatalos adatokkal.
Ezen kívül hagyatkozzunk ún. indikátornövényekre: Figyeljük meg, vannak-e a környéken nagyobb fügefák, esetleg történelmi borvidéken lakunk-e, mennyire jellemző a korán virágzó gyümölcsfák tavaszi elfagyása, mivel a késői fagyok is általában a leghidegebb téli minimumú területeken fordulnak elő. Különösen akkor érdemes erre figyelni, amikor országosan jelentős mértékű elfagyásról érkeznek jelentések. A bioszféra megfigyelése minden meteorológiai adatsornál és térképnél többet mond. Az ország különböző régióiban találhatunk jó fagylefolyású dombokat, városi hőszigeteket, a levegőt sok esetben átkeverő szélcsatornákat, ugyanakkor fagyzugos völgyeket, medencéket, fennsíkokat, síkságokat, néhány magasabb hegycsúcsot.
Országos szinten a legjobb mikroklimatikus adottságokkal minden bizonnyal Pécs, a Villányi-hegység és a Balaton-felvidék déli lejtői (utóbbi esetben a víztömeg temperáló hatása sem elhanyagolható, bár teljesen befagyott Balaton esetén ez a hatás megszűnik, sőt, a jég albedója miatt a felszínre eső sugárzás kisebb része hasznosul hőenergiaként), Budapest belvárosa és a Dél-Budai dombok rendelkeznek. Az első és az utolsó két példa a megfelelő magasság és a városi hősziget kombinációja. Ezeken kívül még a többi történelmi borvidék megfelelő fekvésű területei: Sopron, Somló, Dunaalmás-Neszmély, Mór, Szekszárd, Mátraalja, Eger, Tokaj-Hegyalja; a nagyobb városok belvárosai -Győr, Székesfehérvár, Debrecen, Szombathely, Nyíregyháza- is enyhébbek környezetüknél. Sokszor mérséklik az inverziót a nagyobb szélcsatornák, amelyek közül a Mosonmagyaróvár-Győr-Tatabánya/Veszprém-Szeged és a Sopron-Szombathely-Nagykanizsa irányúak a legjelentősebbek. A széljárás módosító tényezői közül nagyon fontos kiemelni az ún. főnhatást. Ez a jelenség Magyarországon az Alpokalján, az utóbb említett szélcsatornában számottevő. A főn egy bukószél; jelen esetben az Alpokon átbukó, leszálló légmozgás hőmérséklete a belőle kicsapódó nedvesség hatására több fokkal emelkedik.
Veszélyes fagyzugok az ország területén szétszórva mindenhol találhatók. Sokszor éppen a kiemelkedő mikroklimatikus adottságokkkal rendelkező hegyvidéki szőlőterületek völgyeiben. A leghírhedtebb fagyzugok az Északi-középhegység völgyei (pl. Zabar, Jósvafő, Salgótarján, Nógrádsipek, Bátonyterenye), de hasonló példákat találhatunk, a Dunántúli-középhegységben, ezen belül a Budai-hegyvidéken (Üröm, Nagykovácsi, Csobánka, Piliscsaba, Pilisszentlélek, Páty), és Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében is (az erről hírhedt Nagykanizsa vagy a Zala és a Sió völgye, a Zalai-, Somogyi- és Baranyai-dombság, a Tolnai-hegyhát völgyei. Azonban a fentebb felsorolt földrajzi helyeken belül is igen nagy mikroklimatikus különbségek adódnak, sokszor 50-100 méteren belül is. Így az, hogy a fentebb felsorolt települések közül melyikben lakunk, önmagában még nem sokat árul el: minél változatosabbak a terepviszonyok, annál nagyobb különbségek adódnak kis területen belül. Mivel a nagy síkságokon inverzió létrejöttekor a hideg kis magasságban, vékony rétegben szét tud terülni, ezért itt sokszor néhány méteres kiemelkedések és mélyedések produkálhatnak a változatosabb terepfelszínű területekhez hasonló mikroklimatikus különbségeket.
Inverzió létrejöttekor egy dombtető és a völgyszint közötti hőmérséklet különbsége sokszor az ország összes nagyobb mérőállomása közötti legnagyobb hőmérsékletkülönbséget is túlszárnyalja. Sőt, általában a legnagyobb fagyzugok épp kiemelkedően jó fagylefolyási pontok közelében találhatók. Ezért, és a térkép korlátos felbontása, a rendelkezésre álló adatmennyiség szűkössége miatt növénytelepítéskor célszerű, főként a hegységek és dombvidékek területein a térképen jelzett zónához egy egész zónát hozzáadni, azaz egy zónával alacsonyabb számú zónát feltételezni, síkvidékeken pedig egy alzónát. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy zónabesorolás az adott terület átlagos téli minimumait jelzi, tehát nem az előforduló leghidegebb értéket: Pécs 1973-2007 közötti minimumainak átlaga alapján (-12.17 C) a 8-as zónába sorolható, azonban az ugyanebben az időszakban mért negatív hőmérsékleti rekord -22,1C.
Az évi átlagos abszolút minimum semmit nem árul el az extrém fagyperiódusok hosszáról és előfordulásuk gyakoriságáról. Egy déli házfal előtti védett fekvéssel viszont egy zónát nyerhetünk. A kertészetek és a növényleírások sokszor igen pontatlanul adják meg a növények zónabesorolását. Ennek oka egyrészt az empirikus fagytűrési kísérletek csekély száma, másrészt pedig az, hogy a fagytűrés és a későbbi regenerálódás mértéke jelentősen függ a növény kondíciójától, korától, a talaj vízelvezető képességétől és minőségétől, a téli csapadék mennyiségétől és minőségétől. Ezt figyelembe véve Magyarországon a legmagasabb számú zónákban, illetve takarással, vészfűtéssel a szóbajöhető pálmafajok a következők: Rhapidophyllum hystrix , Sabal minor, Sabal minor v Louisiana, Sabal palmetto, Sabal xTexensis, Trachycarpus fortunei, Trachycarpus takil, Trachycarpus wagnerianus, Trachycarpus nanus, Jubaea chilensis, Butia capitata, Butia eriospatha, Butia Yatay, Butia Odorata, Chamaerops humilis, Chamaerops humilis v. cerifera, Trithrinax campestris.
Jukkák: Yucca baccata, bayleyi, gloriosa, Yucca recurvifolia, Yucca thompsoniana, yucca rostrata, yucca rigida, filamentosa, elata, madrensis, glauca, stricta, torreyi, Yucca faxoniana, Yucca carnerosana, neomexicana, nana, linearifolia, Yucca treculeana.
Agavék: Agave desertii, desertii v. simplex, inaequidens, Agave havardiana, Agave neomexicana, parryi v. cousei, Agave parryi v. huacuchensis, schottii, utahensis v. utahensis, utahensis v. eborispina, utahensis v. kaibabensis.
|
Pálma 
