Számos növényről bebizonyosodott, hogy szakszerű takarással, fűtés nélkül is átvészeli teleinket. Ilyenek a pálmák közül a Trachycarpus nemzetség egyes genusai, amelyek közül a legtöbb tapasztalat a T. fortuneiről és a T. wagnerianusól van, de folyamatos kísérletek zajlanak a többi fajról is és más pálmafajokról, úgy mint a Jubaea chilensis, a Sabal minor, a Rhapidophyllum hystrix. Ezek téli tartásával kapcsolatban jóval kevesebb gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésünkre.

Érdemes megemlíteni azokat a növényeket is, amelyek hidegtűrése miatt érdemes a kísérletezés, de fontos megjegyezni, hogy a -8, -12 C-nál alacsonyabb hőmérséklet a növény leveleinek sérülését, rosszabb esetben a növény pusztulását okozza. Ezeknél a növényeknél fűthető takarást kell készíteni, így ezek életben tartását több odafigyeléssel és némi energiafelhasználással tudjuk csak megoldani. Ilyen fajok a Butia capitata, a Brahea armata, Serenoa repens, a Chamaerops humilis, a Trithrinax campestris, a Sabal palmetto.

Azonban a fentieknél lényegesen nagyobb sikert érhetünk el a hidegtűrő yukkák és agavék, kaktuszok széles választékával. Ezek egy része teljesen télálló, azaz bármilyen védelem nélkül átvészelik teleinket. Legnagyobb részük viszont a nálunk előforduló legnagyobb hideget is képes átvészelni, ugyanakkor nem tűri a téli csapadékot, a levelek közé fagyó hólét.

A Yucca carnerosana, rostrata, rigida például teljesen szárazon tartva -20 fok alatti hőmérsékletet is képes elviselni, azonban nedves, fagyott földben már jóval magasabb hőmérsékleten is rothadásnak indulhatnak. Mintegy 150 kaktuszfaj tartható meg szabadföldben abban az esetben, ha ősztől tavaszig teljesen szárazon tartjuk őket, csapadékvédelmet készítünk számukra.

Az agavék közül az A. neomexicana, parryi változatok szárazon -23 - -29 fokot is túlélnek, azonban a téli csapadék könnyen idézhet elő náluk gombásodást, rothadást.
Mielőtt kiültetnénk növényünket, számos tényezőt kell végiggondolnunk:
Ezek közül az egyik legfontosabb a kiültetés helyének megválasztása:

Az egész évben szabadban tartott pálmákat a kert olyan részére ültessük, ahol a mikroklíma a legmegfelelőbb. Ilyen a ház fala melletti terület (a ház fűtése miatti hőveszteség következtében a leghidegebb, szélcsendes, derült téli éjszakákon a falak mellett több fokkal melegebb van), az uralkodó szélirányra merőleges kőkerítéssel védett kertrész. Lényegesen egyszerűbb egy nagyvárosi kertben megteremteni a szükséges feltételeket a téli időszakban, hiszen a hőmérséklet ott szinte minden esetben az országos átlag fölött van a városi hőszennyezés következtében.

Rendkívül fontosak a domborzati viszonyok: A fent említett kritikus éjjeleken egy nagyobb kiterjedésű síkságból kiemelkedő dombokon szintén több fokkal melegebb minimumértékeket mérhetünk. Például egy megfelelő domborzati adottságú szőlőhegyen a legritkább esetben fordul elő -15 fok alatti hőmérséklet, ezt bizonyítják az évtizedek óta sérülésmentesen telelő fügefák, ugyanakkor a völgyekben, síkságokon nem ritka a -25 fok körüli hőmérséklet sem.
A kisugárzási hőmérsékleti inverzióról és a fagyzugok, síkságok, medencék elkerülésének fontosságáról lásd korábbi cikkem:


Megfelelő lehet a vízakna közvetlen közelébe ültetés is, ebben az esetben a feláramló talajhő tart néhány fokkal magasabb hőmérsékletet, azonban ebben az esetben is fontos lehet a takarás, éppen a hő elszökése ellen.


A takarásról:

A hidegtűrő pálmáknál a takarás során a szívlevél csapadék elleni védelme a legfontosabb, mert a levélnyelek közt összegyűlő víztől elfagyhat, és "kijön a közepe". Ez a következő évben nagyon visszaveti a növényt a fejlődésben, ha egyáltalán életben marad, bár számos példa volt arra is, hogy szívlevélrothadás után hajtani kezdett. A csapadék elleni védelemre a legmegfelelőbb egy műanyag fólia, amelyet egy egyszerű drót vagy lécszerkezettel kifeszítünk a pálma fölött úgy, hogy a fólia ne érjen a levelekhez. Erre nem csak a szívlevél védelme miatt van szükség, hanem a gyökérzet megóvása miatt is. Télen nem vesz fel a növény túl sok vizet, és a gyökérzet a szárazabb, laza talajban kisebb fagyási sérüléseket szenved.

Emellett szükséges a talaj közvetlen takarása is. A pálma törzse köré kb. 1 méteres átmérőben takarjuk a talajt falombbal, szalmával, vagy levágott, száraz fűvel. Használhatunk nagyméretű puhafaforgácsot vagy apró, mulcsozásra használható fenyőkérget is. Ügyeljünk rá, hogy a szél ne tudja a takarást elfújni, ennek a legegyszerűbb módja, hogy legvégül fenyőággal fedjük a takarást.
Fiatal növények esetén könnyebb dolgunk van, a fent ismertetett módszer mellett -15C fok alatti hidegekben egy hullámpapír dobozt helyezünk a növényre. Fontos lehet a téli közvetlen napfény elleni védelem, ugyanis megfigyelések szerint ezek a növények könnyen szenvednek fagyási sérülést a fagypont alatti, ám napsütéses nappalokon. Ez a jelenség az ún. "photochilling", azaz ilyenkor a napsütés hatására a sötétebb levélfelszín felmelegszik, megkezdi a fotoszintézist, azonban a fagyott talajból nem képes felvenni az ehhez szükséges vizet, így lényegében kiszárad növényünk.

A kevésbé jó fagytűrő képességű növények takarását zárt és fűtött fóliasátorral vagy mobil polikarbonát házzal tudjuk megoldani. Ennek fűtésére használhatunk villanykörtét, fűtőszálat, fűtőventillátort, de több próbálkozás volt már a pince levegőjének folyamatos befúvásával is. A zárt takarásnál célszerű egy lefedhető szellőzőt beépíteni, mert az erős napfény hatására napközben túlmelegedhet, és az ennek következtében fellépő nagy hőingadozás is káros lehet a növény számára. Ilyen befülledő környezetben a gombák is könnyen elszaporodnak. Éppen ezért az ilyen takarásokat napsütésben célszerű megnyitni és árnyékolni valamilyen módon. Ellenőriznünk kell a benti hőmérsékletet is rádiós hőmérő segítségével. Ősszel minden szabadföldi pálmánknál, yukkánknál javasolt a gombaölőszeres permetezés, a pálmáknál a szívlevélre szórhatunk por alakban is, a kaktuszoknál, agavéknál alkalmazhatunk gombaölős belocsolást is. Megfelelő megoldás lehet a jól szigetelt és egyben árnyékolt takarás készítése:

A növény fölé és három oldala köré hungarocellből, vastag szalmabálákból, vagy egyéb szigetelőanyagból készítjük el a védelmet, a negyedik oldalra fátyolfóliát, fóliát teszünk, amelyet csak a kritikusan hideg hőmérséklet kialakulása előtt zárunk.
A fagytűrő yukkák, agavék és kaktuszok esetében azonban többnyire elég a tavasztól őszig alkalmazott csapadékvédelem és a laza, vízáteresztő talaj, sokuknál semmilyen védelem alkalmazása nem indokolt.

Néhány példa télálló és fagytűrő növényekre:

Védelem nélkül teljesen télálló:
Yucca glauca, filamentosa, flaccida, gloriosa, baccata, elata, baileyi, a kaktuszok közül számos opuntia, echinocereus

Téli csapadékvédelemmel, az ültetőközeg szárazon tartásával télálló:
Yucca rigida, rostrata, carnerosana, télálló agavék, számos echinocereus, pediocactusok, sclerocactusok, tephrocactusok és mintegy 100 egyéb kaktuszfaj
-15 fokig télálló (nagyvárosok belvárosaiban, 200-300 m körüli magasságú domboldalakon télálló):
Trachycarpus fortunei, takil, wagnerianus pálmák

Téli vészfűtés szükséges lehet:
Brahea armata, Butia capitata, Butia eriospatha,Butia yatay, Jubaea chilensis, Trithrinax campestris, Chamaerops humilis, Serenoa repens, Sabal palmetto

Szerző: Miklós Ákos Márton - 2008